Egyéni konzultáció

 

 

Amikor leülök veled beszélgetni, a teljes figyelmemet kapod. A tudásomat, az odaadásomat. Nem félek a fájdalmadtól, és nem hiszem, hogy a szenvedés fertőző. Veled vagyok. A hátam mögött minden történetem, a szüleim, a mestereim megtartó ereje. Finoman mozdulok minden rezdülésedre. Türelmesen várom, hogy szépen, lassan letedd az álarcaidat, hogy elkezdj bízni bennem, elkezdj bízni abban, ami kettőnk között van. Aztán elindulhatunk. Felvértezve a bizalommal, a tudással és a hittel. Ami neked még nincsen, az nálam már megvan. Baj nem érhet. Amíg alászállunk lelked legmélyebb rétegébe, amíg bejárjuk a gyógyulásodért a tudattalanod legfélelmetesebb részeit, ez alatt az út alatt megszerzed újra azt, amit elveszítettél. A szerető képességedet, a hitet, a bizalmat, a bátorságot, az elfogadást, és még megannyi értéket, ami elengedhetetlen az Élethez. Aztán egyszer csak megérkezel. A legnagyobb fájdalmadhoz. Már nem is olyan rettentő. Már nem is olyan félelmetes. Feloldódik a szeretetben, amit magaddal hoztál. Indulhatunk haza. A mindennapi életbe. Mert amit odalent megtanultál, azt át kell tudni hoznod. Áthozni, és átadni a kapcsolataidba. Élni a mindennapokban. De már mindened megvan. Csak add tovább. Szeretettel.